a házakat barátok (családok) csoportokban, az egész közösségről szóló térfoglalást/helykijelölést - hiszen ez nagy - mindenki együtt.
az anyagok elsősorban az erdőből, amit találunk és amit szabad. a történetek az építés közben születnek, alakulnak.
• helykeresés • anyagkeresés • hogyan? • próbálgatások • történetfoszlányok • egyre biztosabb építés • egyre pontosabb dramaturgia (mozi, rejtekhely, büfé...)
a közösségi térnél a rész és egész kapcsolata kerül előtérbe. hasonló háromszögek tucatjai készülnek, műveletek ismétlése, ritmus és/vagy unalom. aztán összerakni a földön. közben madzagok repülnek a környező fákra. mindent összekötözni. egyre izgalmasabb. vezényszóra, egymásra figyelve felhúzni, egyre magasabbra. a leggyengébb láncszem számít - a szerkezetben és a cselekvésben is - neki is elégnek kell lenni. ennyi a feladat. lebeg, működik, örömujjongás.
the huts are built in small groups of friends (family), the communal space / installation - since it’s large - is constructed by all.
the materials are those from the forrest - that we can and that we’re allowed to use. the stories are being born while working on the structures.
• location • search for materials • but how? • try, again and again • bits and pieces of a tale • defined building process and result • defined dramaturgy of use (cinema, hideaway, bar...)
the roles of the parts and the whole manifest in the communal space. dozens of identical triangles, repeated movements, rhythm and/or boredom. than assembling on the ground. ropes are flying high over the nearby trees. knotting everything together. excitement on the rise. pulling it up, together, alert of each others moves and pauses. and still a bit higher. the weakest link counts - both in the structure and in the erection process - it (he/she) must be enough. that’s the task. it hoovers, works, hooray.
